na, eljött a pillanat, bepánikoltam berlin miatt. mondjuk alapvetően jó érzésű pánikról van szó, de hirtelen felmerült az utolsó éccaka kérdése, és rájöttem, hogy még mindig ugyanolyan fából vagyok faragva, mint ifjúkoromban, s valszeg nagyon fogok izgulni, s emiatt nem aludni. mint annak idején, amikor pl. a matek olimpiászra készültem, akkor sem tudtam, és amikor migráltunk, akkor sem tudtam. mondjuk akkor nem is kellett sokat, mert az éj leple alatt, hajnali háromkor indultunk... :D
szóval bismarck közben gyorsan rittyentettem egy szép naptárat, benne minden napra gondosan lebontva, hogy mikor mit kell elintéznem és hány hadvezérrel végeznem. olyan méltatlan mindez hozzám, hogy ez kell a lelki nyugalmamhoz, de hat mit tehetnek, ez van :D
egy kerdes:
teve utcaban sorba kell allni? eppen beszeltuk mateval, hogy jovhet szerdan mennenk, s o felvetette, hogy reggel 8ra menjunk, ha sor lenne vagy barmi. asszem ez az otlet generalta a panikot.
jezus, ne hivjam meg matet is ide? bar elvileg azert nem tettem, mert arra gondoltam, hogy nem szolalna meg. de ha egyszer, egy fel mondatra, megis hanyagul beszolna vkinek, mar azert megerne, neme?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése